Honnan lehet beszerezni francia nyelvi anyagot

Mert franciául beszélni kell tudni Tahitin, egy tipp a Kreatív Francia - kezdőcsomag, hanganyaggal, tankönyvvel


1. CD
2. CD
3. CD
4. CD
Francia nyelvkönyv PDF formátumban

Még mindig semmi

Nem felejtettem el, de annyi minden közbejött. Kétségek, összeomlások, na és a pénz...
Időközben ezt találta valaki. Én meg megtaláltam, hogy megtalálta. Ezért kiteszem én is. (www.papeete.com/general/#jobs):


Employment situation for foreigners (getting a job)

Some of the most commonly asked questions of TST are from foreigners wanting to obtain employment in French Polynesia. They all ask, "How can I get a job there?" Some want to retire from the ratrace of a city they are living in and try a simple existence on a tropical island. Others are students looking for winter jobs for a few months while others are ordinary people from all walks of life with a tropical island dream in their head...
First of all, let us tell you, we understand the desire. Having a career or a good job in French Polynesia would indeed be a wonderful thing. Unfortunately, the bad news is that it is NEARLY IMPOSSIBLE TO DO for the average foreigner (non French citizen). Europeans have a slightly better chance of obtaining work permits than Americans due to the EU immigration laws, but not much.


For all those interested in the frustrating details, here's the scoop:

In order to work in Polynesia, non French citizens need to obtain a "carte sejour" or "permis de travail", otherwise known as a work permit. Obtaining one of these work permits is extremely difficult to do. The first and foremost criteria is that the person applying has to have EMPLOYMENT QUALIFICATIONS NOT FOUND IN FP, meaning for which no Tahitian qualifies. Although this is not impossible, the rub is that the applicant must first find employment, as it is the EMPLOYER THAT NEEDS TO APPLY FOR THE PERMIT! The process then can take up to 2 months, after which the employer has to advertise the job position for a certain time period in order to prove that no Tahitian applied for or qualified for that particular job. Only then can a permit be extended. Even then the probability of getting one for a foreigner is not guaranteed. In fact, it's highly improbable. In a recent 5 year period only 85 permits were issued! (The only exceptions seem to be for people bringing in heaps of money, have insider connections, or are very well known or prominent characters.)

Apparently, it used to be possible to "get in" by way of the hospitality industry (high level resort jobs), but those days are long since over. Tourism is way down and there are more qualified local and French citizens competing for these jobs than ever. The tragic events of 911 made this slow tourism situation even worse and many hotel chains have been laying off even their own current, loyal, local workers. The reality for Americans dreaming of getting a job in a resort is that the possibility is slim if not virtually impossible.


For those still not turned away by the above news and facts, then here are a few more things you'll need to know before embarking on your Polynesian job finding challenge:

1) Learn to speak French! Without a fairly fluent know how of the language, you'll stand virtually no chance at all. You could say that this is a prerequisite or mandatory thing. All your contacts will be in French, and the whole permit process and governmental conditions are spoken and written in French. Also, most certainly a good cultural knowledge of the Polynesian society as a whole can only help and speaking Tahitian is also a plus.
2) Realize that the FP government wants the few jobs that are available to go to Tahitians. (understandbly so)
Their immigration and work permit laws are tough for a reason. It will be a challenge to overcome them. "

És magyarul is:

Külföldiek munkakeresése (munkavállalás)

Néhány statisztikai felmérés szerint külföldiekből is próbál munkaerőt toborozni Francia Polinézia. Többségük a következővel áll elő: Hogyan juthatok el oda? Néhányan, akik kimennek, visszavonulnak a sziget városának forgatagába és egyszerű életmódot próbálnak fenntartani, csakhogy a szigeten lehessenek. Néhány diák a téli hónapokra keres munkát, mások csupán arról álmodnak, hogy életükben legalább egyszer sétáljanak végig a sziget partjain.

A kijutás vágya érthető. Egy stabil munka valóban jó dolog Polinézián. A rossz hírek meglehetősen igazak. Az európaiaknak valamivel könnyebb a munkához jutás Polinézián mint az amerikaiaknak, mivel az EU elég jól kidolgozott kivándorlási törvényekkel rendelkezik.

Nézzük, milyen lehetőségek vannak:

Először is, kell egy munkavállalási engedély. Ezt igen nehéz megszerezni. Ahhoz, hogy ez meglegyen, meg kell felelnünk bizonyos kritériumoknak. Meg kell lenni ugyanis az adott képzettségnek, s csak ezután lehet beszerezni az engedélyt az adott szakterületről. Habár ez nem lehetetlen, de a munkáltatónak be kell mutatni az engedélyt. Ennek folyamata kb. 2 hónap, mialatt a munkáltatónak bizonyítania kell hivatalosan, hogy az engedélyt biztosan nem Tahitin szereztük-e meg.

Továbbá az engedélyt csak a munkáltató tudja meghosszabbítani. Az engedély megszerzése tehát nem minden külföldi számára garantált. Tény, hogy ez meglehetősen nehézkes folyamat. Általában 5 évente 85 engedélyt bocsátanak ki! (más megoldások közé tartozik a bennfentes kapcsolatok kiépítése, nagyobb pénzösszeggel való kijutás, protekció)

Természetesen van lehetőség iparban, vendéglátásban dolgozni (ezek általában kimerítő munkák), de ezek lebonyolítása is hosszas. A turizmus annyira nem nyereséges, mert rengeteg képzett francia polgár verseng a munkahelyekért. Lassúbb, megcsappanó, munkaerőt igénylő turizmus esetén is belső, helyi munkásokat alkalmaznak a szállodák és az apartmanok. Az amerikaiak álma a szigeten valójában csak álom marad.

Akiket a fenti információk nem tántorítanak vissza, még az utazás előtt érdemes tudniuk néhány dolgot:

1, Tudni kell franciául! Ha nem beszeljük folyékonyan, nem sok esélyünk lesz! Ez gyakorlatilag előfeltétel. Szinte mindent franciául kell megértetni, a hivatalos ügyek rendezése is francia nyelven történik mind szóban, mint írásban. A tahiti nyelv ismerete, mint a sziget kulturális középpontja, szintén előnyt jelent.

2, Valójában a francia kormány a Tahiti polgároknak adja meg az elsőbbséget munka szempontjából (ez érthető). A hivatalos ügyek lebonyolítása tehát adva van. Elég nagy kihívás lesz legyőzni mindezt.

Tahiti, Moorea, Bora Bora... elég e neveket kiejteni és máris álomvilágban járunk. A Csendes-óceán déli részén található 4 000 km2 tengerfelületre kiterjedő Francia Polinézia Tahiti szigetét és 5 szigetcsoportot foglal magába, (Ausztrál-, Gambier-, Marquises-, Társaság- és Tuamotu-szigetek). Összesen 118 szigetből áll, kiterjedése pedig nagyobb mint Európáé.

Aktív kikapcsolódás

A felső szigeteket főként a hegyek uralják. Dúskálva a kiterjedt, zöldellő völgyekben, a hegyoldalak féktelen vízeséseiben, fekete bazalt- vagy fehér korall homokkal borított partokban... Papeete-hez közel, a tapasztaltabb túrázók megmászhatják az Aorai hegyet (2066 m), de kerüljék el a decembertől februárig tartó esős időszakot. A vadregényes Marquises-szigetek szintén vonzó a túrázók számára.


Az alsó szigeteken egyedül a korallszigetek emelkednek ki a habokból, korallzátonnyal és végtelen partokkal övezve. A lagúnák színe a zsád ékkő zöldjétől kezdve a türkizkékig váltakozik, hogy mégjobban elkápráztassa az ide érkezőket. Ezt a vadregényes vidéket csodálatos madarak, halak és kagylók uralják. A lagúnák ékszere az igazgyöngy. Tahiti titokzatos, páratlanul szép gyöngyszemeit a Tuamotu- és a Gambier-szigetek kellemes, áttetsző vízében halásszák.

Tahiti legkiválóbb búvárhelyszínei a következőek: Aquarium, Saint-Etienne, Source, Arue és a la pointe Vénus. Több szörfözésre alkalmas terület is létezik. Papeete mellett, Teahupoo világszerte híres hatalmas hullámai azonban csak a legjobbaknak ajánlott.

Az evezős sportok híveinek a Va’a-t ajánljuk, mely a pirog csónak polinéz változata. A Csendes-óceán népei ezzel a könnyű facsónakkal közlekedtek a szigetek között akár több száz és ezer kilométeren át. Még ma is használják őket, főként halászatra. Július közepén rendezik meg a népszerű Tiurai evezős versenyt. Papeete-nél közel 300 - 3, 6 vagy 16 evezősből álló - csapat méri össze tudását, mely feledhetetlen látványt nyújt.

Végül az ekoturizmus hívei túrázhatnak Raiatea vagy Huahine szigetének érintetlen erdeiben vagy felfedezhetik a Moorea szigetén található Afareaitu vízesést.

Polinéz táncok

A Tamure (ejtsd tamuré) a tahiti táncosnők (Vahines) híres ringatózó/riszáló tánca. Csípőjükön növényfüzérrel, fejükön pedig virágkoszorúval táncolnak a Pahu (kicsi dob) és az Ukulele (ejtsd ukulélé) ritmusára, mely a gitár helyi változata. A Ma’ohi nomád törzs, kik szigetről szigetre vándoroltak, még számos más táncformának a tudásával rendelkeznek: törzsi táncok vagy épp különböző érzelmeket kifejező táncok.

A Heiva ünnepe egész júliuson át tart Papeete szigetén. Ezalatt megcsodálhatjuk a tradícionális táncokat és viseleteket. Olyan kedvelt sportversenyeket rendeznek, mint pl. a Va’a nevezetű polinéz csónakverseny (Tiurai).

Szent rituálék

A keresztény vallás előtti (Tahitit 1767-ben fedezték fel) szent rituálék és a polinéz istenek legendái ma is élnek: Oro Istene a bátorságot szimbolizálja, Hiro pedig a két szigetet, Raiatea-t és Huahine-t választotta szét, stb. Raiatea szent szigetén fennmaradtak az ún. Marae-k is, kőből készült emlékhelyek ahol a szertartások és a törzsi koronázások folytak. Könnyen felismerhetőek a szép, igen színes templomok, mint pl. Papara temploma Tahiti szigetén.

A polinéz tetoválás művészete

A Csendes-óceán népeinek ez a művészeti forma többet jelent egy egyszerű esztétikai kifejezésnél: a tetoválásnak megvan a saját nyelvezete, mely meghatározza az egyén szociális helyzetét. Régen egy-egy hősies cselekedetett is jelölt vagy, hogy az adott személy milyen szerepet tölt be a közösségben. A mai tetoválások a személyiséget fejezik ki, és egy csoporthoz vagy szigethez való tartozást (pl. Marquises vagy Bora Bora szigete). Sok turista van, aki kifejezetten azért tér vissza hogy betérjen egy hagyományos de már modern technikát használó tetoválóművészhez.

Látnivalók

A polinéz identitás megértéséhez látogasson el a következő múzeumokba :
- Musée de Tahiti et ses îles (Tahit és szigetei)
- Musée de la perle (gyöngyök)
- Musée du coquillage (kagylók)
- Musée Paul Gauguin

NÁSZUTASOKNAK GARANTÁLT ÁLOMNYARALÁS
Repülővel egészen Papeete-ig vagyis Tahitiig el lehet jutni, majd rövid helyközi repülés vagy hajókázás következik Bora-Bora, Taha'a, Moorea, vagy Tuamotu szigetére. Leginkáb luxusbungalók várják a nyaralókat a kókuszpálmák alatt vagy cölöpökön álló összkomfortos szobák. Ezeken a különleges szálláshelyeken a csodálatos környezet mindig a lábaink előtt hever és nem kell bezárva lenni egy nagyobb épületben. A szerelmesek bármikor szabadon gyönyörködhetnek a sziget csodáiban.


Kikapcsolódás. Búvárkodás és fürdőzés, melyhez elég egy búvárszemüveg, pipa és békatalp, hogy máris felfedezhessük a mindössze 2-3 méter mélyen található természeti kincseket.
Hasznos információk

Főváros: Papeete

Belépés: az Unió polgárai számára elegendő egy, a visszaút után még min. 6 hónapig érvényes útlevél és retúr repülőjegy. Ha a gép leszáll Los Angeles-ben, vagy az USA egyéb területén is (legtöbbször ez az eset áll fenn) akkor szükségesek az amerikai előírásoknak megfelelő engedélyek. 2009 januárja óta az USA-t érintő járatokon utazók számára ki kell tölteni egy kérdőívet (ESTA - Electronic System for Travel Authorization) minimum 72 órával az út előtt.

Időeltolódás: -11 óra télen, -12 óra nyáron

Pénznem: fix árfolyamú Francia Óceániai Frank (CFP). 1 euro = 119.33 CFP

Klíma: trópusi

Átlaghőmérséklet: 27 C

Megközelíthetőség: Párizsból indulva a gépek általában érintik Los Angelest és az út 22 óra körül van.

(forrás: http://hu.franceguide.com/Idees-vacances/Outre-mers/Les-destinations/Tahiti-et-ses-iles/home.html?NodeID=387)

Egy kommunista brossúra összefoglalója

Történelem, politika. Az ide tartozó 130 kis sziget közül elsőként a Marquises-szigetet fedezte fel egy spanyol hajós 1595-ben. 1766-ban a francia származású Luis de Bougainville járt először a Társaság-szigeteken, s ő fedezte fel Tahitit. Az itt élő polinéz őslakosok társadalma törzsi-nemzetségi szinten szerveződött.
1842–1880 között a szigetcsoport francia védnökség alatt állt, majd 1880-tól francia gyarmat lett.
1903-tól közigazgatási funkciókkal felruházott tanácsadó testület irányította 1946-ig, amikor is Franciaország tengerentúli területe lett.
Bár 1956-ban a Francia Unió keretén belül korlátozott önkormányzatot kapott, a hatalom ténylegesen továbbra is a francia kormányzó kezében maradt.

A hetvenes évek elején felerősödtek az autonómiát követelő irányzatok. A területi gyűlésen belül is számos híve volt ennek, sőt a legerősebb frakció vezetője, Francis (Ariioehau) Sanford [1912-1996] az együttműködést is bojkottálta.
1976-ban vezetésével elfoglalták a területi gyűlés épületét, s ekkor Franciaország engedményekre kényszerült. Ennek eredményeként Francia Polinézia belső autonómiája megnövekedett. A francia kormányzó helyére korlátozott jogkörű főbiztost állítottak, s a változásokat az elfogadott, új statútumban rögzítették.
1977-ben a területi gyűlés újraválasztásával a Fracis Sanford által vezetett Egységfront a Belső Autonómiáért koalíció szerezte meg a győzelmet. A koalíció legjelentősebb pártja az Egységfront Párt.
Az ellenzék a Tahiti Unió-Szövetség az Új Köztársaságért nevű szervezetbe tömörült, s a Franciaországgal fenntartott államigazgatási kapcsolat híve. A két pólus között több kisebb frakció is létezik.
1978 elején az Őseink Vére nevű szélsőséges szervezet erőszakos cselekmények végrehajtásával próbált meg új híveket toborozni a szeparatizmusnak.

Gazdaság. A gazdasági élet két fő ága a mezőgazdaság és a halászat. 1976-ban 2826 tonna édesvízi és tengeri halat fogtak ki.
A fő termények között megtaláljuk a különböző citrusféléket, kókuszdiót, maniókát, édesgyökeret, kávét és vaníliát. Ezek közül a trópusi növényeket inkább belső fogyasztásra termesztik.
A szigeteken folyó állattenyésztés – szarvasmarha, juh, kecske, baromfi – szintén az önellátást szolgálja.
Ásványkincsek közül csak foszfáttal rendelkezik, ezt is egy helyen, a Tuamotu-szigeteken bányásszák. Jelentősek viszont a gyöngykagyló telepek, s ehhez kapcsolódóan a gyöngyhalászat és a gyöngyfeldolgozás.
Francia Polinézia iparilag fejletlen, jelentősebb csak a sörgyártás és a kókusz feldolgozás.
Külkereskedelmi forgalmát főleg Franciaországgal és kisebb mértékben az Egyesült Államokkal bonyolítja le.
Kivitele koprából, kávéból, gyöngyháztermékekből és citrusfélékből tevődik össze.
Gabonát, olajtermékeket és gépeket importálnak.
A lakosság fontos bevételi forrása az utóbbi időben egyre inkább föllendülő idegenforgalom, és az az anyagi támogatás, (pl. munkaalkalmak teremtése révén), amit a francia kormány biztosít a térségben végrehajtott atomfegyver-kísérletek fejében.
A belső forgalom lebonyolításában fontos szerep jut a szigetközi hajózásnak, mivel az aszfaltozott utak hossza 215 km, a makadám-utaké 268 km. Papeete-ben nagy nemzetközi repülőtér működik.

(Politikai Vitakör – Franciaország Tengeren Túli Területe – cca. 1980 – Kossuth Könyvkiadó és Kartográfiai Vállalat)

Tahiti - az álmok szigete

A Társaság-szigeteket – mint annyi mást – valószínűleg a spanyol hajósok pillantották meg először az európaiak közül, viszonylag igen korán, a XVII. század elején. Peruból vitorláztak nyugat felé, éppen csak meglátták a szigeteket, és továbbhajóztak. Az első európai, aki a szigeten kikötött, Samuel Wallis [1728-1795] angol kapitány volt 1767-ben, aki a szigeteket Anglia számára követelte. Wallis nem hagyott hátra sem telepeseket, sem helyőrséget, és így [Louis Antoine de] Bougainville francia kutató [1729-1811] , aki alig egy év múltán érkezett a szigetre, Franciaország részére vette – elméletileg – birtokba a szigetcsoportot. Bougainville Tahiti szigetét Új Cythera szigetnek nevezte el a görögországi Cythera (Kíthira) szigetéről, amely mellett Aphrodité, a szerelem istennője a tenger habjaiból kiemelkedett. Aphrodité görög szerelemistennő volt – a római istennőt Venusnak hívták.
A következő európai már a római szerelem istennőjét, Venust kereste Tahitin: [James] Cook kapitány [1728-1779] érkezett hamarosan [1768] Bougainville után Tahitira, hogy megfigyelje a Venus átvonulását a Nap előtt. Egyébként Cook adta a „társaságban” elhelyezkedő szigetcsoportnak a nevét: Társaság-szigeteknek keresztelte el a szigetcsoportot, valószínűleg azonban az angol Királyi Társaság tiszteletére, amely kutatóútját lehetővé tette. Tahitit szerelmetes szigetnek nevezte Cook, az ő elnevezését pedig a franciák Édes Földnek fordították.

1797-ben tizennyolc metodista pap érkezett Londonból, akik zord és türelmetlen módon befolyásolták a helyi királyokat, a Pomaré-dinasztia tagjait. A metodisták elég hosszú idő alatt tudták csak megtéríteni a lakosság háromnegyed részét. Közben a franciák is működésbe léptek, és katolikus misszionáriusokat küldtek Tahitiba. Végül is az újonnan katolizált bennszülöttek és a protestánsok közt valósággal „angol–francia” háború tört ki. Mindkét hatalom mosakodott, de a francia hadsereg beavatkozott a metodista Pomaré-dinasztiához hű tahitiak elleni küzdelembe, és végül is kétéves harc után valójában a franciák kezére került a szigetcsoport. Tahiti egy ideig ugyan formailag nem tartozott Franciaországhoz, míg 1880-ban az utolsó független király, V. Pomaré formailag is átadta országát a franciáknak. Így Tahiti, illetve a Társaság-szigetek francia gyarmattá váltak, és a zordon angol metodista uralmat a sokkal könnyedebb francia fennhatóság váltotta fel.

Tahiti hírét a világban csodálatos természeti szépségének, barátságos népének és bájos nőinek köszöni. A fősziget – ezen van a főváros, Papeete – nagyjából nyolcszög alakú, kereken 400 négyzetmérföld, és ma [1967] 37 ezer lakosa van. Bár trópusi az éghajlata, de a trópusi betegségek, tífusz, kolera, malária, ismeretlenek a szigeten. Mérges kígyói sincsenek.

Papeete nemcsak közönséges kikötőváros: trópusi és francia kikötőváros, ahol francia és helyi árukat vehet – legnagyobbrészt kínai kereskedőknél – a látogató. De általában csak reggel nyolc és tizenegy, illetve délután kettő és öt között. A háromórás pihenő szent dolog Tahitiban.

Maraé volt a neve a tahiti őslakosság templomának. A legépebben megmaradt – és bizonyos fokig restaurált – maraé a fővárostól alig 20 kilométernyire levő Arahurahu-templom. Lényegében a maraé egy hatalmas négyzet alakú, fekete lávafallal körülvett térség, amelynek közepén épült a lépcsőzetesen emelkedő oltár. A fekete falak komorságát csak a korallból és vörös lávakőből készült gyér díszítések enyhítették. Minden maraé az istenek, a tikik védelme alatt állt. A tikik kegyetlen, vérszomjas istenek voltak: emberáldozatokat követeltek, és kaptak is.

Tamará – így hívják Tahiti szigetén az ünnepélyes nagy lakomát. Ma már elsősorban idegenforgalmi látványosság a tamará, amelynek szertartásos elkészítése hosszadalmas és bonyolult mesterség. Földbe vájt tűzhely vagy inkább kemence – umu – kell hozzá, ezt megtöltik vastag fahasábokkal. A fahasábok fölé köveket raknak. A hasábok lassan égnek le, néha fél nap is beletelik, mire elhamvadnak. A most már vörösen izzó kövek belehullanak a hamuba, és ezt a forró-izzó hamu- és kőréteget vastagon befedik banán- és hibiszkuszlevelekkel. Ezen a „levél tűzhelyen” sülnek aztán az ünnepi malacok és a körítés, amely édesburgonyából, kenyérfa gyümölcséből, vadbanánból áll. A sülthöz és a körítéshez fehér mártást szolgálnak fel, amelynek fő alkotórésze a kókusztej. Amikor kész a tamará, ünnepélyesen meghívják a jelenlévőket a lakomára, ahol illendő zajos csámcsogással adni kifejezést elégedettségünknek. A lakomát a lányok tánca követi.

Paul Gauguin [1848-1903], a századforduló kitűnő francia festője talán a legnagyobb nevezetessége Tahitinak. Idáig sarkantyúzta [1891-93; 1895-1903] az alkotás, a művészi ihlet ördöge. Itt, majd később a Marquises-csoport egyik szigetén [Mataiea, majd Punaauia, és Hiva-Oa] élt polinéziai feleségével [Pahura – vahine, élettárs, asszony], és itt festette csodálatos képeit, amelynek változatos méretű színes nyomatai ma Papeete minden könyvesboltjában kaphatók, és keresett idegenforgalmi „emléktárgyak”.

(Koroknay István: „Ausztrália és Óceánia” című, a Képes Földrajz sorozatban megjelent könyvéből.)

Már megint, mi ez a baromság?

Semmi! De ne tévesszen meg senkit a címben olvasható „magyarok” kifejezés, ami semmiképpen nem takar és nem is szeretne fedni semmiféle politikai orientációt. Csak és csupán annyit, hogy mindenki megszületett valahol és hogy mindenkinek van valamilyen anyanyelve (de akad, akinek több is), van egy személyi igazolványa, egy útlevele és rajta egy címer (címere). Nekünk jelesül a koronás kiscímer, a szent koronás, sávos, hármashalmos, kettős keresztes.

Ennyit a „magyar” szó címbeli jelentéséről.

És miért éppen Tahiti?
Nem azért, mert nem „miért éppen Alaszka”, bár a hőmérsékletnek minden bizonnyal van köze a gondolathoz.
És egyáltalán nem azért, mert valamikor, régen, egy azóta már elfelejtett „nagy-magyar” azt üzente nekem egy enyhén elmeháborodott pillanatában, hogy
„El lehet menni Magyarországról, itt lehet bennünket hagyni – kérem szépen! Tessék! Lehet menni!”
Mondom: Nem ezért. És nem is azért, mert politizálni szeretnék. Akar a fene!
Aki elmegy, vagy csak tervezi hogy útra kel, azt már nem érdekli a hazai percemberkék IQ-dáridója.

Magam, mindig vonzódtam a trópusi szigetek romantikájához, de hát ki nem!
Sokan olvastuk a „Kincses szigetet”, néztük meg a „Karib-tenger kalózait” (többször egymás után is), olvastunk könyveket, útleírásokat, de ebből még nem következik, hogy ki kellene vándorolni

S mivel Magyarországnak nincs gyarmati múltja, de nem nagyon találhatunk tengerészeti múltat sem, a hétköznapokban sincs semmi és senki, aki bármilyen fokban is elgondolkodásra késztethetné az embert: Tényleg, a létező világok legjobbikában élek? Tényleg, itt a helyem?
Ezt az ellenérvet külön nyomatékosítja még a magyarok körében tapasztalható, az idegen nyelvek bírása körülötti gondok.